DR. HERCZ MÁRIA: BESZÁMOLÓ A TANULMÁNYÚIRÓL 1. Oktatói szemmel
Pályázatom beadásakor két célt tűztem ki magam elé: az egyik, hogy taníthassak egy külföldi egyetemen, a másik, hogy a fogadó intézmény tanárképzési-, illetve mentorálási gyakorlatába betekintést nyerhessek.
Az ország és az egyetem választásának több személyes oka is volt: egy évtizeddel ezelőtt egy Come- nius projekt és két tanár-továbbképzési program keretében - többek között - portugál kollégákkal dolgoztam együtt öt éven keresztül, ami lényegesen megváltoztatta oktatói szemléletemet és személyiségemet is: tanulóközpontú tanítási és értékelési módszerek gyakorlati alkalmazási lehetőségét, rugalmasságot, adaptivitást, nyitottságot, innovációs szemléletet tanultam tőlük. Akkoriban a közoktatásra koncentráltam. Most kíváncsi voltam tehát arra, hogy van-e valami olyan szemléletbelimódszertani jellegzetessége a dél-nyugat európai tanárképzésnek, ami a hazai sokszor kissé merev rendszerünket oldani lenne képes.
Nemzetközi tanulmányúton három évvel ezelőtt azt hallottam, hogy a spanyol tartományok oktatási rendszerei között jelentős eltérések vannak, a tanárrá válás és a tanárképzés rendszere sem egységes. Spanyol hallgatókat több kurzuson tanítottam az elmúlt két tanévben, akik egyrészt másként mutatták be és értékelték oktatási rendszerüket, másrészt egymástól jelentősen eltérő habitusú, munkamorálú emberek voltak a különböző egyetemekről. Személyesen az is érdekelt tehát, hogy ez a jellemző egyéni, vagy az anyaintézmény követelményrendszeréből eredő.
Tanulmányutam célpontja a barcelonai egyetem, a University de Barcelona volt. Az egyetemen körülbelül 80.000 hallgató tanul a különféle karokon, ennek kb. fele első diplomás. Mintegy 70 szakon folyik képzés. 18 karon, 8 egyetemi kutatóintézetben és számos kisebb intézményben folyik a képzés. Pedagógiai-, és Tanárképző Kar is működik az egyetemen, ezek különálló egységek.
Az egyetem a város területén több campus-szal rendelkezik, összterülete megközelítően 500.000 négyzetméter. Az épületek egy része az építészet évszázados hagyományai szerint sokszor több száz évvel ezelőtt, ezek széles, árnyékos, hűvös körfolyosóval, zárt udvarral, benne kis szökőkúttal vagy valamiféle vízzel és sok gyönyörű növénnyel szolgálják a hallgatók és oktatók felfrissülését. Ilyen a Tanárképző Kar egyik épülete is.
A pályázat segítségével a Tanárképző Kar vendégtanára voltam. A Faculty of Teacher Training az egyetem Mundet Campus-án található, kertvárosi részben a helyek lábánál, a Collserola park közelében, csodálatos környezetben.
A campus a belvárosból metróval 20 perc alatt elérhető, majd egy kis hegymászással, vagy a kevésbé sportos vagy egészséges hallgatók számára az egyetem területén közlekedő busszal érhetők el.
Évente megközelítően 3200 új hallgató iratkozik be a képzésre, akiket körülbelül 200 fő és mellékállású oktató tanít. Háromféle BA diplomát lehet itt szerezni, nyolc MA diplomát, és számos egyetemi tanfolyami, posztgraduális diplomát, illetve PhD végzettséget. Két fő képzési területe a kisgyermekkori nevelés szak (Teacher in Childhood Education) és általános iskolai tanári diplomát (Teacher in Primary Education). A szaktanár-képzés, illetve a speciális szakismeretek nyújtása öt tanszéken történik.
Tanulmányoztam a kisgyermekkori nevelők és a tanítók képzési profilját, a tanított kurzusokat, azok megközelítő tartalmát és a tanítási gyakorlat rendszerét is. A kisgyermekkori nevelők képzésében kilenc kompetenciaterület fejlesztését célozzák meg, melyek hangsúlyaikat tekintve gyakorlatorien- táltabbak, tartalmukban is több szempontból eltérnek. Nem volt időm még elmélyedni a részletekben, a későbbiekben azonban fontosnak tartom a kapott anyagok, tantárgyi háló, gyakorlati képzési és értékelési szempontok tanulmányozását, összevetését az általunk alkalmazottakkal, mert első benyomásom és az kollégákkal való beszélgetések alapján úgy tűnik számomra, hogy a képzés jobban figyelembe veszi a társadalmi szükségleteket, segít a hallgatók későbbi helytállásában.
Természetesen minden képzési programnak és képző intézménynek vannak előnyei és hátrányai, utóbbiak a vendéglátó egyetemen is tapasztalhatók. Beszélgettem erről hallgatókkal és oktatókkal, valamint a gyakorlati képzésben részt vevő félállású mentorokkal is. Az egyik fő problémaként a hallgatói létszám és az oktatásszervezés jelent meg. A képzésben nagyon sok a nagyelőadás, ami a mai világban általában hiányérzetet hagy mind az oktatókban, mind a hallgatókban. Oktatói probléma, hogy nem lehet figyelembe venni a hallgatók különféle előzetes tudását és előképzettségét, sem speciális érdeklődését. Hallgatók pedig érdekes kettősségről számoltak be: amennyiben az oktató szigorúan alkalmazkodik a tematikához, egyesek szerint nem érdemes bemenni az órára, mert gyorsabban elolvassák és megtanulják a könyvből és/vagy az internet segítségével; mások szerint akkor nem érdemes bejárni, ha a tanár nem ragaszkodik az alapok előadásához, érdekességeket, plusz információkat mond el, mert ez esetben a vizsga szempontjából nem hatékony az időtöltés. Ugyanúgy jelentkezik tehát a hallgatói mentalitásbeli különbség, mint nálunk.
Az oktatók szerint jelentős probléma van a hallgatók munkamoráljával, nehezen aktivizálhatók, vehetők rá egyéni munkára, nem nagyon szeretnek egyéni feladatokat, kutatómunkát, illetve a tananyagon túlmutató munkát végezni. Nagyon kevés a kis csoportos munka lehetősége, a tanult igen sok modern oktatási módszert és munkaformát tehát többnyire csak elméletben tanulják. A negyedik évben a szaktárgyakhoz kapcsolódó gyakorlatot élvezik legjobban, mert itt gyakorló helyeken vannak, s az egyetemen is egyéni mentorálásban részesülnek.
Tervezett programom az eredeti elképzeléshez viszonyítva kissé másként alakult, vendéglátóim segítségével nem csak a tervezett tanítási programot valósíthattam meg, hanem betekintést nyerhettem a képzésbe, mégpedig az egyik legérdekesebb szegmensébe, a gyakorlati képzési szakaszba. Ebben az időszakban a hallgatók heti négy napot töltenek az iskolákban, s egyet az egyetemen. Ezt a napot használtam ki mindkét héten a velük való találkozásra, s jutott idő hazai (katalán), spanyol, finn, lengyel kollégákkal való beszélgetésre, s az egyéni gyakorlat-segítő konzultációk megfigyelésére is. Utóbbi megértése elég nagy kihívás volt a katalán és az angol nyelv együttes alkalmazása miatt. A mentor kolléga kicsit értett angolul, a hallgató többet, én próbáltam a katalán beszélgetést megérteni - valamikori portugál oktatási szókincsem segítségével, amit már elfeledettnek gondoltam. Még ilyen körülmények között is érdekes tapasztalatokat szereztem mind tartalmi, mind módszertani szempontból.
Volt lehetőségem egy konferenciára érkező különféle országokból származó egyetemi oktatókkal felsőoktatás-módszertanról és tanárképzésről, közülük kettővel (egy lengyel és egy finn kollégával) elérhetőséget cseréltünk egy későbbi együttműködési lehetőség érdekében.
Előadásaimban bemutattam a magyar oktatási rendszert, majd a gyermekek képességméréséről és képességfejlődéséről beszéltem, bemutatva a DIFER mérőeszközt, az ahhoz kapcsolódó kutatásokat és fejlesztési lehetőségeket, s a főiskolánk hallgatói e területen végzett munkáját. Az érdeklődők számára a vendéglátó testnevelés módszertani tanszéken hagytam az általam összeállított cd-n elektronikus anyagokat, melyeket gyűjtöttem az érdeklődők számára részben erről, részben második témámmal, a kisgyermekek fejlettségméréséről és játékos fejlesztéséről, s egy kis népzenét is vittem ízelítőül. A hallgatók érdeklődőek és aktívak voltak.
A magánember szemével
Barcelona sok szempontból érdekes volt számomra, hisz egy autonómiájáért harcoló országrész fővárosa, mely egyben egy sok-nemzetiségű, mindenféle bőrszínű és anyanyelvű emberek békésegyüttélésében létező város. Vajon hogy élik meg európaiságukat és katalán nemzettudatukat, spanyol és katalán identitásukat, kizáró vagy befogadó katalán nemzettudatuk? Hogyan jelentkeznek ezek a kérdések az oktatásban és a tanárképzők szemléletében?
Barcelona Katalónia fővárosa, lélekszámúról a különféle adatsorokban eltérő értékeket találunk, 1,6 és 3 millió közötti, attól függően, hogy az agglomerációt bele számítják-e. Ennek ellenére élhető, szerethető, jó hangulatú város. A hatalmas forgalom és az állandó zaj a forgalmas belváros jellemzője, de csodálatos és emberekkel teli parkokból sem szűkölködik - nem is beszélve a tengerpartról.
Hangulatában leírhatatlan! Még egy tudományos célú útnál sem lehet eltekinteni a katalán életérzéstől, és hazaszeretettől, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk. Ez azonban - ahogy én megéltem - nem nacionalista és kizáró jellegű. Európaiságukat hangsúlyozva szeretnének Spanyolországtól függetlenek lenni. Ott tartózkodásom alatt több alkalommal kerültem politikai rendezvény vagy csoportosulás közé: diákok ültek törökülésben az egyetem egyik-másik udvarán vagy kapubejárója alatt külföldi diáktársaikkal is beszélgetve, önkéntesek röplapokat osztogattak. Ami számomra érdekes volt, a külföldieknek szívesen elmagyarázták, hogy az októberre tervezett függetlenségi szavazás célja identitásuk, nyelvük és kultúrájuk megőrzése. Persze nem lehet eltekinteni az anyagiaktól sem, hisz Spanyolország egyik leggazdagabb régiójáról van szó tulajdonképpen.
Érdekes volt megfigyelni, mennyire gyermekközpontúak, hogyan szervezik a hétköznapokat és a szabadidőt a családok. Most még előszezon volt, és csak 20 fok, így a parkokban, tengerparton családokat láthattunk játszani, pihenni. Az utcán és a parkokban a modern művészet alkotásai a hétköznapok részévé válnak, a parkok, múzeumok sok érdekes, gyermekeket tanító elemet tartalmaznak.
A játszótereken gyakran látni sétáló szemétszedőt, az ivóvízkutak működnek, mosdókat mindenütt találunk baba-pelenkázókkal, s a városban 450 helyen van ingyenes wifi-pont. A múzeumok egy része bizonyos napokon ingyenesek. Volna mit tanulnunk.
Utazásom elején megfogalmazott kérdéseimre kissé meglepő, de nagyon megnyugtató választ kaptam: a különféle származású emberek jól tudnak együtt élni, nemzettudatuk nem kizáró, azt vallják, hogy aki náluk akar élni, és megtanulja az anyanyelvüket, s katalánnak vallja magát az katalán, akkor is, ha egy a világ bármely zugából érkezett. Az alsó tagozatig anyanyelvű az oktatás, aztán tanulják az spanyol, majd angol nyelvet. Utóbbit igen jó szinten! Amíg tíz-tizenöt évvel ezelőtt az utazók nagy része panaszkodott, hogy nem értenek angolul, ma már egy-két perc alatt lehet angolul értő emberrel találkozni, a fiatalok nagy része jól beszéli is. Szociális készségeik irigylésre méltó: segítőkészek, kedvesek, nyíltak.
Privát tapasztalataim természetesen nem általánosíthatók, hisz egyrészt érzékeny problémákat érintenek, másrészt a megkérdezett minta nem reprezentatív - annak ellenére sem, hogy igyekeztem minden alkalmat megragadni a vendéglátó egyetem tanáraitól és diákjaitól kezdve az utca emberéig. Igen meglepő tapasztalatom volt, hogy az emberek szívesen beszélgetnek - idegenekkel - s kezdeményeznek is beszélgetést különféle nyilvános helyeken, utazás közben, kávézókban, és egyéb helyeken.
Utamat összességében sikeresnek értékelem mind oktatói szempontból, mind kapcsolatépítési lehetőség szerint. A tapasztaltakról mind kollégáimnak, mind hallgatóimnak beszámolok majd, illetve tervezem egy tanulmány írását a Pedagógusképzés folyóirat számára.
Köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették!
Pályázatom beadásakor két célt tűztem ki magam elé: az egyik, hogy taníthassak egy külföldi egyetemen, a másik, hogy a fogadó intézmény tanárképzési-, illetve mentorálási gyakorlatába betekintést nyerhessek.
Az ország és az egyetem választásának több személyes oka is volt: egy évtizeddel ezelőtt egy Come- nius projekt és két tanár-továbbképzési program keretében - többek között - portugál kollégákkal dolgoztam együtt öt éven keresztül, ami lényegesen megváltoztatta oktatói szemléletemet és személyiségemet is: tanulóközpontú tanítási és értékelési módszerek gyakorlati alkalmazási lehetőségét, rugalmasságot, adaptivitást, nyitottságot, innovációs szemléletet tanultam tőlük. Akkoriban a közoktatásra koncentráltam. Most kíváncsi voltam tehát arra, hogy van-e valami olyan szemléletbelimódszertani jellegzetessége a dél-nyugat európai tanárképzésnek, ami a hazai sokszor kissé merev rendszerünket oldani lenne képes.
Nemzetközi tanulmányúton három évvel ezelőtt azt hallottam, hogy a spanyol tartományok oktatási rendszerei között jelentős eltérések vannak, a tanárrá válás és a tanárképzés rendszere sem egységes. Spanyol hallgatókat több kurzuson tanítottam az elmúlt két tanévben, akik egyrészt másként mutatták be és értékelték oktatási rendszerüket, másrészt egymástól jelentősen eltérő habitusú, munkamorálú emberek voltak a különböző egyetemekről. Személyesen az is érdekelt tehát, hogy ez a jellemző egyéni, vagy az anyaintézmény követelményrendszeréből eredő.
Tanulmányutam célpontja a barcelonai egyetem, a University de Barcelona volt. Az egyetemen körülbelül 80.000 hallgató tanul a különféle karokon, ennek kb. fele első diplomás. Mintegy 70 szakon folyik képzés. 18 karon, 8 egyetemi kutatóintézetben és számos kisebb intézményben folyik a képzés. Pedagógiai-, és Tanárképző Kar is működik az egyetemen, ezek különálló egységek.
Az egyetem a város területén több campus-szal rendelkezik, összterülete megközelítően 500.000 négyzetméter. Az épületek egy része az építészet évszázados hagyományai szerint sokszor több száz évvel ezelőtt, ezek széles, árnyékos, hűvös körfolyosóval, zárt udvarral, benne kis szökőkúttal vagy valamiféle vízzel és sok gyönyörű növénnyel szolgálják a hallgatók és oktatók felfrissülését. Ilyen a Tanárképző Kar egyik épülete is.
A pályázat segítségével a Tanárképző Kar vendégtanára voltam. A Faculty of Teacher Training az egyetem Mundet Campus-án található, kertvárosi részben a helyek lábánál, a Collserola park közelében, csodálatos környezetben.
A campus a belvárosból metróval 20 perc alatt elérhető, majd egy kis hegymászással, vagy a kevésbé sportos vagy egészséges hallgatók számára az egyetem területén közlekedő busszal érhetők el.
Évente megközelítően 3200 új hallgató iratkozik be a képzésre, akiket körülbelül 200 fő és mellékállású oktató tanít. Háromféle BA diplomát lehet itt szerezni, nyolc MA diplomát, és számos egyetemi tanfolyami, posztgraduális diplomát, illetve PhD végzettséget. Két fő képzési területe a kisgyermekkori nevelés szak (Teacher in Childhood Education) és általános iskolai tanári diplomát (Teacher in Primary Education). A szaktanár-képzés, illetve a speciális szakismeretek nyújtása öt tanszéken történik.
Tanulmányoztam a kisgyermekkori nevelők és a tanítók képzési profilját, a tanított kurzusokat, azok megközelítő tartalmát és a tanítási gyakorlat rendszerét is. A kisgyermekkori nevelők képzésében kilenc kompetenciaterület fejlesztését célozzák meg, melyek hangsúlyaikat tekintve gyakorlatorien- táltabbak, tartalmukban is több szempontból eltérnek. Nem volt időm még elmélyedni a részletekben, a későbbiekben azonban fontosnak tartom a kapott anyagok, tantárgyi háló, gyakorlati képzési és értékelési szempontok tanulmányozását, összevetését az általunk alkalmazottakkal, mert első benyomásom és az kollégákkal való beszélgetések alapján úgy tűnik számomra, hogy a képzés jobban figyelembe veszi a társadalmi szükségleteket, segít a hallgatók későbbi helytállásában.
Természetesen minden képzési programnak és képző intézménynek vannak előnyei és hátrányai, utóbbiak a vendéglátó egyetemen is tapasztalhatók. Beszélgettem erről hallgatókkal és oktatókkal, valamint a gyakorlati képzésben részt vevő félállású mentorokkal is. Az egyik fő problémaként a hallgatói létszám és az oktatásszervezés jelent meg. A képzésben nagyon sok a nagyelőadás, ami a mai világban általában hiányérzetet hagy mind az oktatókban, mind a hallgatókban. Oktatói probléma, hogy nem lehet figyelembe venni a hallgatók különféle előzetes tudását és előképzettségét, sem speciális érdeklődését. Hallgatók pedig érdekes kettősségről számoltak be: amennyiben az oktató szigorúan alkalmazkodik a tematikához, egyesek szerint nem érdemes bemenni az órára, mert gyorsabban elolvassák és megtanulják a könyvből és/vagy az internet segítségével; mások szerint akkor nem érdemes bejárni, ha a tanár nem ragaszkodik az alapok előadásához, érdekességeket, plusz információkat mond el, mert ez esetben a vizsga szempontjából nem hatékony az időtöltés. Ugyanúgy jelentkezik tehát a hallgatói mentalitásbeli különbség, mint nálunk.
Az oktatók szerint jelentős probléma van a hallgatók munkamoráljával, nehezen aktivizálhatók, vehetők rá egyéni munkára, nem nagyon szeretnek egyéni feladatokat, kutatómunkát, illetve a tananyagon túlmutató munkát végezni. Nagyon kevés a kis csoportos munka lehetősége, a tanult igen sok modern oktatási módszert és munkaformát tehát többnyire csak elméletben tanulják. A negyedik évben a szaktárgyakhoz kapcsolódó gyakorlatot élvezik legjobban, mert itt gyakorló helyeken vannak, s az egyetemen is egyéni mentorálásban részesülnek.
Tervezett programom az eredeti elképzeléshez viszonyítva kissé másként alakult, vendéglátóim segítségével nem csak a tervezett tanítási programot valósíthattam meg, hanem betekintést nyerhettem a képzésbe, mégpedig az egyik legérdekesebb szegmensébe, a gyakorlati képzési szakaszba. Ebben az időszakban a hallgatók heti négy napot töltenek az iskolákban, s egyet az egyetemen. Ezt a napot használtam ki mindkét héten a velük való találkozásra, s jutott idő hazai (katalán), spanyol, finn, lengyel kollégákkal való beszélgetésre, s az egyéni gyakorlat-segítő konzultációk megfigyelésére is. Utóbbi megértése elég nagy kihívás volt a katalán és az angol nyelv együttes alkalmazása miatt. A mentor kolléga kicsit értett angolul, a hallgató többet, én próbáltam a katalán beszélgetést megérteni - valamikori portugál oktatási szókincsem segítségével, amit már elfeledettnek gondoltam. Még ilyen körülmények között is érdekes tapasztalatokat szereztem mind tartalmi, mind módszertani szempontból.
Volt lehetőségem egy konferenciára érkező különféle országokból származó egyetemi oktatókkal felsőoktatás-módszertanról és tanárképzésről, közülük kettővel (egy lengyel és egy finn kollégával) elérhetőséget cseréltünk egy későbbi együttműködési lehetőség érdekében.
Előadásaimban bemutattam a magyar oktatási rendszert, majd a gyermekek képességméréséről és képességfejlődéséről beszéltem, bemutatva a DIFER mérőeszközt, az ahhoz kapcsolódó kutatásokat és fejlesztési lehetőségeket, s a főiskolánk hallgatói e területen végzett munkáját. Az érdeklődők számára a vendéglátó testnevelés módszertani tanszéken hagytam az általam összeállított cd-n elektronikus anyagokat, melyeket gyűjtöttem az érdeklődők számára részben erről, részben második témámmal, a kisgyermekek fejlettségméréséről és játékos fejlesztéséről, s egy kis népzenét is vittem ízelítőül. A hallgatók érdeklődőek és aktívak voltak.
A magánember szemével
Barcelona sok szempontból érdekes volt számomra, hisz egy autonómiájáért harcoló országrész fővárosa, mely egyben egy sok-nemzetiségű, mindenféle bőrszínű és anyanyelvű emberek békésegyüttélésében létező város. Vajon hogy élik meg európaiságukat és katalán nemzettudatukat, spanyol és katalán identitásukat, kizáró vagy befogadó katalán nemzettudatuk? Hogyan jelentkeznek ezek a kérdések az oktatásban és a tanárképzők szemléletében?
Barcelona Katalónia fővárosa, lélekszámúról a különféle adatsorokban eltérő értékeket találunk, 1,6 és 3 millió közötti, attól függően, hogy az agglomerációt bele számítják-e. Ennek ellenére élhető, szerethető, jó hangulatú város. A hatalmas forgalom és az állandó zaj a forgalmas belváros jellemzője, de csodálatos és emberekkel teli parkokból sem szűkölködik - nem is beszélve a tengerpartról.
Hangulatában leírhatatlan! Még egy tudományos célú útnál sem lehet eltekinteni a katalán életérzéstől, és hazaszeretettől, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk. Ez azonban - ahogy én megéltem - nem nacionalista és kizáró jellegű. Európaiságukat hangsúlyozva szeretnének Spanyolországtól függetlenek lenni. Ott tartózkodásom alatt több alkalommal kerültem politikai rendezvény vagy csoportosulás közé: diákok ültek törökülésben az egyetem egyik-másik udvarán vagy kapubejárója alatt külföldi diáktársaikkal is beszélgetve, önkéntesek röplapokat osztogattak. Ami számomra érdekes volt, a külföldieknek szívesen elmagyarázták, hogy az októberre tervezett függetlenségi szavazás célja identitásuk, nyelvük és kultúrájuk megőrzése. Persze nem lehet eltekinteni az anyagiaktól sem, hisz Spanyolország egyik leggazdagabb régiójáról van szó tulajdonképpen.
Érdekes volt megfigyelni, mennyire gyermekközpontúak, hogyan szervezik a hétköznapokat és a szabadidőt a családok. Most még előszezon volt, és csak 20 fok, így a parkokban, tengerparton családokat láthattunk játszani, pihenni. Az utcán és a parkokban a modern művészet alkotásai a hétköznapok részévé válnak, a parkok, múzeumok sok érdekes, gyermekeket tanító elemet tartalmaznak.
A játszótereken gyakran látni sétáló szemétszedőt, az ivóvízkutak működnek, mosdókat mindenütt találunk baba-pelenkázókkal, s a városban 450 helyen van ingyenes wifi-pont. A múzeumok egy része bizonyos napokon ingyenesek. Volna mit tanulnunk.
Utazásom elején megfogalmazott kérdéseimre kissé meglepő, de nagyon megnyugtató választ kaptam: a különféle származású emberek jól tudnak együtt élni, nemzettudatuk nem kizáró, azt vallják, hogy aki náluk akar élni, és megtanulja az anyanyelvüket, s katalánnak vallja magát az katalán, akkor is, ha egy a világ bármely zugából érkezett. Az alsó tagozatig anyanyelvű az oktatás, aztán tanulják az spanyol, majd angol nyelvet. Utóbbit igen jó szinten! Amíg tíz-tizenöt évvel ezelőtt az utazók nagy része panaszkodott, hogy nem értenek angolul, ma már egy-két perc alatt lehet angolul értő emberrel találkozni, a fiatalok nagy része jól beszéli is. Szociális készségeik irigylésre méltó: segítőkészek, kedvesek, nyíltak.
Privát tapasztalataim természetesen nem általánosíthatók, hisz egyrészt érzékeny problémákat érintenek, másrészt a megkérdezett minta nem reprezentatív - annak ellenére sem, hogy igyekeztem minden alkalmat megragadni a vendéglátó egyetem tanáraitól és diákjaitól kezdve az utca emberéig. Igen meglepő tapasztalatom volt, hogy az emberek szívesen beszélgetnek - idegenekkel - s kezdeményeznek is beszélgetést különféle nyilvános helyeken, utazás közben, kávézókban, és egyéb helyeken.
Utamat összességében sikeresnek értékelem mind oktatói szempontból, mind kapcsolatépítési lehetőség szerint. A tapasztaltakról mind kollégáimnak, mind hallgatóimnak beszámolok majd, illetve tervezem egy tanulmány írását a Pedagógusképzés folyóirat számára.
Köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették!
